Világunk titkai

Nem igazán mondanám előre eltervezettnek ezt a bejegyzést. Személyes tapasztalat váltotta ki ezt belőlem, ha jól számolom életemben először éreztem a saját bőrömön azt, amit korábban hallottam. Ez még mindig igen szorosan kapcsolódik életem első kijelentéséhez, amit az Úrtól kaptam. Az előzőleg sokat emlegetett "a kulcs az engedelmesség" lenne ez a kijelentés, azóta folyamatosan a gondolataimban van. És valóban, ez volt az első az életemben, amelyet Istentől kaptam. Pontosan ugyanúgy, amikor Jézus megkérdezte a tanítványait, hogy kinek gondolják Őt. Péter megszólalt, hogy "Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia". Az is egy kijelentés volt. Nekem ugyanez volt az engedelmességről. :-)

Az előző bejegyzésben kifejtettem, hogy az Istennek való engedelmesség gyakran von változásokat maga után. Ha jók ezek a változások, akkor nincs miről beszélni, ellenben ha rosszak, vagy fájdalmasak, akkor a lelkünkre ránehezedik a súlya, akár akarjuk, akár nem. Szomorúak leszünk, a korábbi időkre gondolunk, netalántán visszasírjuk, rég elfeledett emlékeket idézünk fel. Emberek vagyunk, ezt mindannyian így éljük meg. Vagy legalábbis nagyon sokan. És aztán itt lép a képbe Isten, mégpedig a címben említett felszabadultság érzésével. A szülők is megjutalmazzák, megdicsérik gyermeküket, ha szót fogad, jól viselkedik, de még a gazdi is ugyanígy tesz a kutyájával. Isten pedig ugyanígy tesz velünk is, ha bizalommal követjük az utasításait, akkor megdicsér, megjutalmaz. Egyszerűbben szólva megáld. :-) A közelmúltbeli változások kapcsán sokszor szomorkodtam, szabad perceimben csak meredtem magam elé, és a régi emlékeket idéztem föl magamban, mindazt, ami a majdnem kereken 3 év alatt összegyűlt bennem. Aztán ma, Szentendrén egyszerűen ez a szomorúság eltűnt, mintha lekapták volna a vállamról. Olyan felszabadultnak éreztem magam, mint már nagyon régen, és ezt kívülről is észrevették. Isten közbelépett. :-) Azt mondta ezzel, hogy ne szomorkodjak, mert valami nagyszerű dolgot készített számunkra, ehhez pedig azon a változáson keresztül vezetett az út. És most is így érzem magam.

Én megbízom Istenben, tudom, hogy mindannyiunk számára a lehető legjobbat eszelte ki, minden téren. Nincs kivétel. De hogy mindazok, amiket kitalált, megvalósuljanak az életünkben, ahhoz a mi kezünkben van a kulcs. Isten azt már Ádám és Éva teremtésekor az emberiség kezébe adta. Nekünk kell eldöntenünk, hogy használjuk-e azt a kulcsot, avagy sem. Bárhogy is döntünk, a következményeit viselnünk kell.

Jó régen írtam ide utoljára, valahogy nem volt ihletem, nem volt indíttatásom, pedig voltak történések, amikről lehetett volna írni. Most azonban felgyorsult események közé csöppentem, és olyan érzelmi kavalkád lett úrrá rajtam, hogy muszáj írnom.

Annak idején egyetemen esszéírásból tanultuk, hogy mennyire fontos egy jó bevezetés. Akárhogy is gondolkodom, nem hinném, hogy sikerülne jó bevezetést alkotnom, sokkal inkább lesz ez in medias res hatású. Elnézést kérek azoktól, akiket esetleg zavarna. :-D

Istent követni a legnagyszerűbb dolog a világon. Olyan Ő nekünk, mint egy édesapa, egy mindenható édesapa. Pontosan tudja, hogy mi a legjobb nekünk, pontosan ezt is akarja megadni. Cserébe csak engedelmességet vár tőlünk, ez mindennek a kulcsa. És hogy mi az, amikre utasít? Pontosan olyan dolgok, amikből hosszú távon csakis nyerni tudunk. Még akkor is, ha jelen helyzetben ez nem látszik. Isten sokkal előrébb gondolkodik, mint mi, pontosan tudja, hogy ha ezt vagy azt megcsináljuk, akkor abból nekünk mennyire lesz jó. Ha rossz származna belőlük, akkor nem kérné tőlünk azt a dolgot.

Vannak olyan helyzetek, amikor Isten olyat kér tőlünk, aminek a teljesítése az adott pillanatban nagyon fájdalmas. Ez valahol próba is, az engedelmesség, és a hit próbája is. Az engedelmesség próbája, mert eldől, hogy a szívünket, vagy Istent követjük-e, bármennyire fáj is a szívünk, ha az engedelmességet választjuk. És a hit próbája is, mert ha az engedelmességet választjuk, akkor kifejezzük azt, hogy tudjuk, Isten jót tervezett. Ezt a jót át fogjuk élni, ezt meg fogjuk kapni, még ha ezt nem is látjuk az adott pillanatban, annyira fáj. De ilyenkor eszünkbe juthat Jézus példája. Feltétel nélküli engedelmességgel követte Isten parancsait, és biztos vagyok benne, hogy Isten egyikünket sem fogja kitenni olyan szenvedéseknek, mint Jézust. Nem mintha ezt akarta volna a saját Fiával, egyszerűen nem volt más út ahhoz a célhoz, amit Jézus is akart. Ha Jézus nem akarta volna ezt végigjárni, akkor Isten nem erőltette volna. Viszont akkor el lennénk veszve mindannyian. Isten csupa-csupa jót tervezett számunkra, és mindezek eléréséhez egyedül az engedelmesség a kulcs. Ez ilyen egyszerű.

Sokszor, amikor Isten dönt egy kérdésben arról, hogy hogyan tovább, kivétel nélkül mindig változásokkal jár ez a dolog. Lehet, hogy nekünk, földi szinten ez egy nagyon kellemetlen változás, vagy fájdalmas, de Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érdekli, hogy szomorúak vagyunk a szituáció miatt. Igenis látja, érdekli, és vigasztal minket. És szelíden emlékeztet minket arra, hogy hosszú távon ez a lehető legjobb út. Amikor ezen gondolkodtam, eszembe jutott, hogy hasonló lehet kicsit ez egy erdőtűzhöz. Azt hiszem abban mindenki egyetért, hogy az egy igencsak fájdalmas változás. Viszont az ott maradó hamu szebb növényeket szül a régiek helyére, mint amilyenek voltak ott korábban, ráadásul jó esetben a régi erdő egy része sértetlen marad, ami pedig olyan, mint egy emlék, vagy egy kapocs, ami összeköti a régit az újjal. Ezáltal sokkal szebbé válhat az erdő, de ehhez túl kellett esni azon a fájdalmas változáson, amit a tűz okozott.

Isten útjai nagyon gyakran kifürkészhetetlenek. Egyedül Ő tudja pontosan előre, hogy mi vár ránk, ha hallgatunk a szavára. Személyes tapasztalatot írtam le, mert túlestem egy változáson, ami Isten akaratából volt. Jelenleg még nagyon furcsán érzem magam, fáj is a szívem, (pedig a helyzet korántsem olyan elszomorító, csak hát ilyen a személyiségem). Ugyanakkor izgatott is vagyok, mert valami új áll előttem, előttünk, új feladatok, új kezdet, ez pedig kifejezetten izgalmasan hangzik. A változás legfájdalmasabb részét már letudtuk, következhetnek a számunkra eltervezett szuper dolgok. :-)

Sokan úgy vélik, hogy ha Isten létezik is, csak annyi volt a szerepe, hogy megteremtette a világot, aztán hátradőlt, és érdektelenül figyeli, hogy mi történik a világban. És persze vannak, akik szerint Isten nem is létezik. Én mindig is hittem Benne, de igazából nem ismertem. Fogalmam sem volt, milyen Ő valójában. Azt hittem, hogy egy szigorú valaki, aki azonnal büntet, ha valami rosszat csinálok. 

Amikor kezdtem megismerni Isten valódi személyiségét, akkor hallottam azt először a beszélgetőcsoport vezetőjétől, hogy Isten szeret. Hogy Isten egy szenvedélyesen szerető valaki. Aki megteremtett minket, mert akarta, hogy létezzünk, és pontosan úgy szeret mindannyiunkat, amilyenek vagyunk. És akkor most jön a kérdés, amit oly gyakran feltesznek az emberek: ha van Isten, és szeret minket, akkor miért történik ennyi szörnyűség a világban? Az okát már egy korábbi bejegyzésemben leírtam, sőt, Isten szeretetének ama megnyilvánulásáról is tettem már említést, hogy elküldte váltságdíjul a saját Fiát értünk. Mindez Isten szeretetéből fakad, pontosan azért tette, mert szereti az embereket, és meg akarja menteni őket attól a szörnyű sorstól, ami rájuk vár. És türelmesen vár. Ez a türelme is a szeretetéből fakad. Erre saját magamat is fel tudom hozni példaként. 19 éves voltam, amikor megtértem, és addig sok rosszat csináltam, sok olyat, ami Isten parancsolataival ellentétes. Ha már az első alkalommal agyoncsapott volna, most nem lennék itt, és nem írnám le mindezt. Rám 19 évet várt. És ha valaki mondjuk 80 évesen tér meg? Őrá mégtöbb ideig várt. Sőt, a bűnös életet folytató népekre 400 éven keresztül várt, hogy megtérjenek bűneikből, mielőtt eldöntötte, hogy kipucolja őket a Kánaán földjéről, és Izráel népének adja azt. Vajon mi képesek lennénk 400 évig várni valakire? Persze, hogy nem, hiszen nem is élünk addig.

Pál apostol a Korintusiakhoz írt levelében ír a szeretetről is. Arról a szeretetről, amely már kiveszett a mai világból. Pál ezt írta:

1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
  2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
  3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
  4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
  5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
  6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
  7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
  8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
  9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
  10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
  11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
  12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
  13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

Ugye milyen csábító? :) A legtöbb embernek az a gondja, hogy nem kapta meg azt a szeretetet, amire ő vágyik. És biztos vagyok benne, hogy a legtöbb ember arra vágyik, hogy így szeressék őt. Pontosan ez az a szeretet, amit Isten érez felénk. Alig várja már, hogy megtérjenek az emberek, és elvethesse tőlük összes bűnüket. Viszont ez már egy olyan dolog, amit az embernek kell eldöntenie. Ennek az az igen egyszerű oka van, hogy Isten, amikor megteremtette az embert, szabad akaratot adott neki. Isten pedig soha nem változtatja meg a döntését. Bármilyen körülmény jöhet szóba, amit egyszer Isten elhatározott, ahhoz mindenképpen tartja Magát. Így van ezzel a szabad akarattal is. Elküldte Jézust a Földre, Aki valóban meg is váltotta az emberiséget. Jézust nagy sokaság vette körül, akik felemeltetése után tanúskodtak a világban, amerre csak jártak. És valaki elhitte nekik, szintén rálépett erre az útra, és így ő is tanúvá vált, ő is hirdette, mi történt vele. Valaki pedig nem tudta elhinni ezeket. Isten nem döntheti el például helyetted, hogy márpedig te egy hét múlva megtérsz. Különböző utakon próbál közeledni hozzád, de a végső döntést neked kell meghoznod. Isten pedig vár, mert szeret téged. Türelmesen vár.

Hallottam már prédikációkat Isten szeretetéről, és mindig nagyon meghatóak voltak számomra. Egyszerűen éreztem, hogy mindez igaz, Isten tényleg szeret engem is, személy szerint, és vigyáz rám. Azt nagyon sajnálom, hogy nem tudtam visszaadni ezeknek a prédikációknak a teljes hatását. Mindenesetre igyekeztem mindent leírni Isten szeretetéről, amit csak tudtam. 

Kicsit később, mint számítottam rá, de újból jelentkezem. Nézegettem az igéket, amik előkerültek ezek során a beszélgetések során. Ahogy ráakadtam az egyikre, azonnal felmerült bennem, hogy ezt ki kéne fejtenem. Amennyire csak tudom, igyekszem is. :) Az ige a következőképpen szól:

„Bűneinket Maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk; az Ő sebei által gyógyultatok meg.” (Péter apostol első levele, 2; 24)

Ez az ige Jézusról szól. Már az előző beírásomban is említettem Jézus kereszthalálát, bár ott inkább azt a jelentőségét, hogy utat nyitott számunkra az örök élet felé. Jézus kereszthalála azonban más, rendkívül fontos jelentőséggel is bírt, és bír a mai napig.

Megintcsak Ádám és Éva bűnbe esése a kiindulópontja a történetnek. És az a sajnálatos tény, hogy mindannyian bűnben születünk. És csak ez után jönnek azok a dolgok, amiket elkövetünk életünk során. Mindaz, ami a Tízparancsolatban leírtakkal ellentétes. A Tízparancsolat egy alapnak tekinthető. Egészen biztosan ismeri mindenki, hogy mi áll benne. :) Ezt sajnos akarva-akaratlanul megszegi majdnem mindenki. És bizony van egy olyan szabály, hogy a törvény nem ismerete nem mentesít. Istennél ugyanúgy, mint a bírók előtt (itt most nem a megvesztegetett bírókra gondolok) nem számít, hogy valaki szándékosan, vagy véletlenül bűnözött. Egyenlően bánik mindenkivel. Aki saját elhatározásból, vagy kényszer hatására lopott, Isten ugyanúgy elítéli, mert végső soron mégiscsak elkövette a lopást az a valaki.

Az Ószövetség idején állati áldozatokkal lehetett elnyerni Isten megbocsátását. De már akkor rengeteg prófécia született a Megváltó érkezéséről, aki menetrendszerűen meg is érkezett. És végigszenvedte a büntetést, amit mondhatni, igazságtalanul mértek rá az emberek. Tekintve, hogy teljesen ártatlan volt, de annyira szeretett minket, hogy ezt önként elvállalta. Az Ő ártatlan vére többet ér minden áldozatnál, úgyhogy nem kellenek többé állati áldozatok. Ezzel a vérrel tisztára mosott mindannyiunkat is. És bizony ez az áldozat azokra az emberekre is hatással van, akik Jézus előtt éltek. Persze nekünk még az is kell, hogy elfogadjuk ezt, hogy Jézus megtette értünk. A mi bűneinkért szenvedett és halt meg a kereszten, utána pedig feltámadt. És ahogy az ige második felében olvashatjuk, nem csupán bűneink bocsánatáért vállalta el mindezt, hanem azért is, hogy meggyógyuljunk betegségeinkből. A betegségekből, amik elsősorban a Sátán árulásával, valamint az első emberpár bukásával jöhettek be a világba. Úgy hiszem, ez a beírás már így is elég hosszúra sikeredett. :) A gyógyulásról majd később fogok írni. Ahogy az Úr mutatja. :)

Azt hiszem az első gondolatot meg is osztanám. :) Az Alap-vető beszélgetések egyik vezérigéje a következő:

„Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Pál apostol levele a rómaiakhoz, 6; 23)

Hát igen. Elég egyértelmű, mint a Bibliában minden. Egyszerű megfogalmazás, de mégis olyan szinten írja a lényeget, hogy ha az betalál, akkor ott sokminden történik. A legelső részével még kicsikoromban találkoztam. Debrecenben a villamosról mindig láttam egy graffitit, ami csak annyi volt, hogy "A bűn zsoldja a halál". Mindig elolvastam, de igazából nem tudtam mit kezdeni vele.

Pál apostolról biztosan mindenki sokat hallott már. Páli fordulat... az ő esete alapján származik ez a mondás. :) Hihetetlen véres keresztényüldözéseket csinált. Azon a bizonyos úton Damaszkusz felé (azért mondom ezt el, mert nekem például ezt töriórán nem tanították így) Pál leesett a lováról, és meg is vakult, csak egy nagy fehérséget látott. És akkor megszólalt Jézus: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ennek hatására lett Isten egyik legbuzgóbb embere. Ez csak egy kis körítés volt. :)

Szóval igen, ez az ige rendkívül egyértelműen és keményen kimondja az igazságot. Az örök élet... ez egy olyan dolog, ami a földi értelmünkkel egyszerűen felfoghatatlan. Bevallom, hogy sokszor én sem tudok mit kezdeni ezzel az ígérettel. Örökké élni... persze nem ebben a világban. Isten alapjaiban véve örök életet tervezett az ember számára, csakhogy minden elromlott Ádám és Éva bűnbe esése miatt. Minden. Mindezek következménye az a sok borzalom ami a világunkban történik. És ez az a sok borzalom, ami miatt sok ember nem hisz Istenben. Ő pedig türelmesen vár, vár és vár. Rám is 19 évet várt. :) Az igében leírt ígéret azokra az emberekre vonatkozik, akik felismerik Isten létezését, azt, hogy miért jött le közénk Jézus, és azt, hogy Ádám és Éva engedetlensége miatt minden ember bűnben születik. Az a bűnbeesés nyomott hagyott az utána születő emberek génjeiben, ezért alapból Istentől elválasztva jövünk világra mindannyian. Jézus Krisztus erre a sajnálatos helyzetre jelenti a megoldást. :) Azzal, hogy Ő a Szent Szellem által fogant meg egy hívő, szűz asszony méhében, kivételes esetként nem bűnben született. Itt a földön a sok kísértés ellenére bűntelen életet élt, és önként, irántunk érzett szeretetből vállalta azt a szörnyű kínzást és a kereszthalált. Harmadnapon azonban feltámadt, és ezzel legyőzte a halált. Mindez azt is jelenti, hogy akik hisznek az Ő nevében, és Őt követik teljes szívükből, nem fognak találkozni a halállal. Szimplán elköltöznek a Földről az Atyához. A megtéréssel, és vízbe való bemerítéssel az emberek állampolgárságot kapnak Isten országában, ahova földi idejük lejártával elköltöznek. Ezt a testet itt hagyja mindenki, helyette egy megdicsőült, örökké fiatal testet kapunk. :) Jellemünk, alkatunk megmarad teljesen, tehát a testvéreket fel fogjuk ismerni. :) Picit furcsa belegondolni, hogy ezek alapján magasabb leszek Jézusnál... tekintve, hogy 196 centi magas vagyok, egy testvér pedig álmában száznyolcvanvalahány centisnek írta le Jézust. :D

Nagyon érdekes dolgok ezek, és elsőre talán sokkhatásként éri az embereket. Valami miatt ez nálam nem így volt. Amikor először hallottam mindezeket, valahol a szívem mélyén tudtam, hogy igazak. Örök élet... mely most még felfoghatatlan, de amikor ott leszünk, és elkezdődik a bajok, problémák nélküli tökéletes világ, akkor fel fogjuk fogni. :) És csak abban reménykedem, hogy nagyon-nagyon sokan leszünk. :)