Május 5.-én véget ért a gyakornokként eltöltött időm. Gondoltam leírok néhány gondolatot, emléket ebből a majdnem teljes két évet átívelő időszakból. És bár ez a bejegyzés nem igazán a megszokott témáról szól, bizonyos pontokon nem hagyhatom ki Istent sem, hiszen az Ő közreműködése nagyon sokszor szerepet játszott az itt eltöltött időszakban, sőt, már előtte is.
Kezdjük a legelején. Mivel onnan érdemes. :-) 2010. tavaszán, mikor még elsősök voltunk az iskolában, több szállodából érkeztek emberek, akik prezentációval bemutatták a saját helyüket, ahova jelentkezhetünk gyakornoknak. Ugyanígy tettek az Accor Pannonia szállodaláncnál is, melynek körébe tartoznak a Novotel szállodák is. Zajlottak ezek a prezentációk, mikor is április első napjaiban az egyik órát meglátogatta az a tanár, aki a tanulók elhelyezkedését intézi. Közölte, hogy kettő hetünk van, hogy munkahelyet találjunk. El is küldtem e-mailben az önéletrajzomat, és a motivációs levelemet az Intercontinental szállodába, mert elsőnek szimpatikus helynek tűnt. Telt-múlt az idő, és nem kaptam visszajelzést. Aztán egy héttel később, egy hétfői napon hallottam egy osztálytársamat, aki ugyanoda jelentkezett, hogy megkapta a felvételi beszélgetés időpontjait. Pánikba estem, hiszen nem kaptam semmi ilyesmit. Az idő meg csak fogyott, úgyhogy mit tehettem mást, rögtön elkezdtem csöndben imádkozni. Kértem Istent, hogy segítsen megoldani ezt a helyzetet, majd rögtön utána meg is köszöntem, hogy meg fog oldódni. Még aznap este írtam egy levelet egy osztálytársamnak, aki felvette a kapcsolatot még korábban az Accor Pannonia képviselőjével. A levél elküldése után eszembe jutott, hogy nagyon ritkán nézi a profiljait, úgyhogy másnap az iskolában megkérdeztem tőle személyesen, hogy nem tudja-e véletlenül annak az embernek a telefonszámát. Nem tudta. Viszont egy másik osztálytársam meghallotta, hogy miről érdeklődöm, és azonnal szólt nekem, hogy az utolsó óra után ő éppen ehhez az emberhez készül elmenni a Kálvin térre, mert meg kellett beszélnie vele valamit. Felvetette, hogy mehetnék vele. A megbeszélés sikerült, néhány nap múlva aláírtuk a tanulószerződést a Novotel Congress szállodába. Nyár elején viszont kaptam egy telefont, hogy áttennének a Novotel Danube-ba, merthogy megközelíthetőség szempontjából az nekem előnyösebb. Végül az első nyári gyakorlatot, öt hetet a Danube konyháján töltöttem. Megszerettem azt a helyet is, és az utolsó hét végén bíztam benne, hogy maradhatok a továbbiakban is.
Végül nem maradhattam, megtelt az összes tanulóhely. Kaptam egy újabb telefont, hogy lenne-e kedvem az eredeti terveknek megfelelően a Novotel Congressben gyakornokoskodni. Így végül átkerültem erre a helyre, amit egyáltalán nem bántam meg, sőt. Jobban nem is alakulhattak volna a dolgok. :-)
Ez lenne az a hely, ahol egy nagyon hasznos, és vidám két évet töltöttem el. Soha nem fogom elfelejteni ezt az időszakot.
2010. szeptember elsején reggel 8 órakor érkeztem az első napon. Nagyon izgultam, hiszen meg kellett szoknom egy teljesen új helyet, és egy teljesen új társaságot. Az akkor éppen utolsó napját ott töltő séf megmutatta az öltözőt, majd gyorsan megmutatta a konyha főbb helyeit. Életem első feladata néhány tök meghámozása, majd ahogy esik, úgy puffan jelleggel kockákra darabolása. A szakács, aki a feladatot adta elmondta, hogy másnap krémleves készül majd belőle, úgyhogy lényegtelen, hogyan sikerül. Másnap elkezdődött hosszú hidegkonyhás pályafutásom. Az első három nap már csak azért is volt emlékezetes, mert begyulladt bölcsességfoggal teljesítettem őket, mely probléma szeptember 3.-án lett orvosolva.
Több hónapi munka után sikerült jól megismernem és megszeretnem a hidegkonyhai csapatot. Minden nap az első feladatom a személyzeti ebédhez a salátabár összerakása, rendbe tétele volt. A másik, amit már-már rutinszerűen mindig én kaptam, az a szállodai csoportok számára a gyümölcstálak építése.
