Kicsit furcsának hathat a címválasztás, elvégre hogy kerül össze a kereszténység, a szeretetet hirdető Isten a harccal? Sokaknak most eszébe juthatnak a keresztes háborúk is, amelyeket Isten nevében hirdettek a Szentföld elfoglalásáért. Ha ez igaz lenne, és valóban Isten állt volna a lovagok gyilkosságai mögött, akkor mi értelme lenne azt a szeretetet képviselni, amiről beszélünk? A kettő valahogy ütné egymást. Valahogy úgy tűnik, mintha Isten kirekesztő lenne, és aki másban mer hinni, vagy azt meri mondani, hogy nincs Isten, azt haladéktalanul el kell pusztítani. Isten nem ilyen, mégha frissen keresztény útra tért, netalántán túlbuzgó emberkék úgy is viselkednek. Bevallom, eleinte nagyon támadóan kizártam más vallást, sokakban elfojtva azt a minimális érdeklődést is, ami volt. A szeretet türelmes, elnéző, és NEM köthető feltételekhez! Amennyiben ezek közül bármelyik is hamis, úgy már nem szeretetről beszélünk.
Mégis, a kereszténység életében igenis van harc. Nem véletlenül hasonlítja az Ige a különböző, Isten előtt kedves tulajdonságokat fegyverekhez. Hit pajzsa, alázatosság köpenye, Ige kardja, stb. De akkor miről is van szó? Erre a kérdésre is az Ige adja meg a választ. "Mert nem test és vér ellen kell harcolnunk, hanem erők és szellemiségek ellen." (Efezusiakhoz írt levél, 6: 12) Magyarán szólva semmiképpen sem emberek ellen kell harcolni. Az ellenségeink a világból jövő rossz hatások, betegségek, problémák. Sokan hiszik el, hogy az anyagi világunkat egy szellemvilág veszi körül, és az ott történő események vannak hatással arra a világra, amiben élünk. Ebben a világban bukkanhatunk rá az angyalokra, akik Isten mellett tették le a voksukat, és a bukott angyalokkal, más néven démonokkal, akik úgy döntöttek, hogy Luciferrel tartanak, amikor az azt mondta, nem lesz Isten szolgája, hanem ő maga akar Isten dicsőségében fürödni.
Jogos a kérdés, hogyha szellemi lények az ellenségeink, fizikai teremtményekként hogyan lehet velük felvenni a harcot? Egyrészről a hitünk segítségével. Ha van hitünk, akkor használni tudjuk azokat a szellemi fegyvereket, amelyekről a Biblia ír, és ezeket Isten Szelleme, a Szent Szellem, ismertebb nevén a Szentlélek erősíti meg, teszi hatásosabbá. Van azonban valaki, akinek a neve hallatán is rettegni kezd az ellenség, ez a valaki pedig Jézus. Fontos azonban, hogy Jézus neve nem olyan, mint egy varázsige, amit elmondunk, és hopp, a démom már hetedhét-határon túl szalad. Hittel kell szólítani a szellemet Jézus nevében, azzal a hittel, hogy kicsoda Jézus, mit tett, és mi a jelentősége az életünkben. Ritkán ugyan, (legalábbis nem sok ilyen esetről hallottam), de ezek a démonok igenis bántják az embert, akit megkötöznek, vagy épp a megkötözött embert használják fel mások bántására akár szóban, akár fizikailag. Egyszóval egy hívő keresztény sem veheti félvállról ezt a dolgot. Én magam voltam már ilyen befolyás alatt, ki is űzték belőlem őket. Hihetetlen érzés volt utána a szabadság első pár perce, úgy zsibbadt mindkét kezem, mintha zuhanyból ömlene rá a meleg víz. Ez megnövelte a hitemet annyira, hogy én is részt tudtam venni ezekben a harcokban, sokszor sikerrel. Hogy sikerrel járunk-e, vagy sem, az hitünk mértékétől függ.
És akkor most érkeztünk el arra a pontra, hogy mi is ihlette ezt a bejegyzést. Egy álom, amit hiszek, hogy Istentől kaptam. Ebben az álomban összegyúrta ezt a szellemi harcot egy régi japán rajzfilmsorozattal.
A mai napig nagyon tetszik az az eleme a sorozatnak, hogy bizonyos harcosok, ha elérnek egy megfelelő erőszintet, át tudnak alakulni úgynevezett szuperharcosokká. Aranyos eleme volt az álmomnak, hogy mint egy képernyő alján, magam előtt láttam kis számlálókat, amelyek a saját hitem, és a közvetlen környezetemben álló emberek hitének szintjét mutatta. Nem tudom mennyi lehetett a "normális" szint, szerintem 50 %. Szellemi harc közben, ha imádkozunk, akkor gyakran emlékeztetjük magunkat azokra a dolgokra, amelyekért hálásak vagyunk Istennek az életünkben. Ezzel gerjesztjük fel magunkban a hitet, és tudunk hatékonyabban harcolni. Álmomban, amikor egy keresztény hite elérte a 90 %-ot, átalakult szuperharcossá, mely során ugyanazokkal a külső ismertetőjegyekkel rendelkeztek, mint a rajzfilmben a szuperharcosok. Aranyszínű haj, aranyszínben vibráló aura. Ebben a helyzetben álmomban sikerült rendesen elverni a szellemeket, ám a vezérük ellen egyedül tehetetlen voltam, támadásaival gyengítette a hitemet. Amikor azonban ott mellettem egy ember úgy döntött, hogy megtér, a hite a jóval 50 % alatti szintről azonnal 100 %-ra ugrott, aminek hatására az enyém is, és végül így sikerült győzelmet aratni az ellenség fölött.
Személy szerint nekem nagyon tetszett ez az álom. Kár, hogy nem álmodtam tovább. :-)
A földi világ sajnos telítődött gonoszsággal, ami elkerülhetetlenné tette az ilyen összecsapásokat. Vannak akik ezt butaságnak tartják, ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogy sokan biztos végig sem olvasták ezt a bejegyzést. :-) Én a magam részéről maradok az "ellenállók" oldalán, és felveszem a harcot az ellenséggel. :-)
