Hirtelen jött az ihlet ezen bejegyzésem megírásához. Bizonyára sokan hallották, olvasták, látták, hogy vasárnap tragédia történt egy amerikai oválpályás autóverseny-szériában, az IndyCar-ban. A mindössze 33 éves Dan Wheldon vesztette életét egy 15 fős tömegkarambolban. Mindezt egy hibás döntés okozta, az autóversenyekhez való hibás hozzáállás. És itt most nem a versenyzőkre gondolok.
Sajnos az emberek hajlamosak minimális figyelmet szentelni a biztonságnak, az emberi életek megvédésének. Ebben a versenysorozatban is úgy állítják be a versenyautókat, hogy a kevésbé tehetséges versenyzők is ugyanolyan gyorsan tudnak menni velük, mint a legprofibb bajnokok. Ezzel tulajdonképpen nem tettek mást, mint feláldozták a biztonságot a látványosság oltárán. Valóban izgalmas végignézni egy csatát a versenypályán, amikor úgymond kerék-kerék elleni csatát vív egymással két, vagy több versenyző. Amikor az dönti el a csatát, hogy melyikük a leleményesebb. Mennyire tud hatékonyan védekezni az elöl lévő? Mennyire leleményes a támadó, mekkora pszichikai nyomás alá helyezi az előtte lévőt? Egy-egy ilyen csata nagyon látványos tud lenni, főleg, ha mindketten megmaradnak a sportszerűség határain belül.
Eleinte, sőt, elég sokáig a Forma-1-ben sem törődtek a biztonsággal. Sokkal fontosabb volt a látvány, a küzdelmek, a show. És akkor elérkezett a legfeketébb hétvége, 1994-ben, Imolában. Már pénteken történt egy horrorisztikus baleset, amit a versenyző túlélt. Másnap, az időmérő edzésen egy másik versenyző, Roland Ratzenberger már nem volt ennyire szerencsés, esélye sem volt túlélni az ütközést. Vasárnap pedig, sokak, sokunk kedvence, Ayrton Senna is végzetes balesetet szenvedett. Ennek kellett történnie, hogy a Forma-1 vezetői észbe kapjanak, és megbízzák a Forma-1 főorvosát, hogy dolgozzon ki radikális biztonsági lépéseket. Azóta nem halt meg versenyző Forma-1-es balesetben, pedig voltak aztán olyan esések, hogy az ember gyomra görcsben volt, amíg az első biztos híreket kapta a versenyző állapotáról.
Sokszor gondolkodom azon, hogy miért gondolkodnak így az emberek. Tisztában vannak vele, hogy az autóversenyzés veszélyes dolog, még a belépőjegyekre is rá van írva. De ha mindezt tudják, akkor miért kell tragédiának történnie ahhoz, hogy ennek megfelelően lépjenek?
És hogy jön ide Isten? Sokan (legalábbis én úgy érzem) szegeznék most nekem a kérdést, hogy miért nem akadályozta meg, hogy tragédia történjen. Itt megint a gyökerekhez kell visszamennem.
Az ember bukásáig minden tökéletes volt, viszont ahogy az első emberpár megszegte Isten törvényét, szembefordult a Teremtőjével, elrontott mindent. Ezek után született meg a Tízparancsolat, amit Mózesnek diktált le az Úr Sion hegyén. Ebben világosan meg van írva, hogy "Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" A Tízparancsolat pedig segédlet ahhoz, hogy megóvjuk magunkat e világ bajaitól. Isten nem azért adta ezeket a parancsolatokat, hogy általa szenvedjenek az emberek, hanem segíteni akar, meg akar védeni. Ha bármelyiket is megszegjük, azzal magunknak ártunk.
Gondoljunk a szülőkre, akik a gyerekeiket nevelik. Amikor a pici gyerek éppencsak elkezd járni, és futni, akkor rászólnak, hogy ne szaladjon olyan gyorsan, mert el fog esni, és az fájni fog. Ha a kisgyerek betartja ezt, akkor nem lesz baj, de ha csakazértis túl gyorsan szalad, akkor elég nagy a valószínűsége annak, hogy elesik, és megsérül. Vagy a gyerekek által annyira utált fogmosás kérdése. Istennek ugyanez a célja a Tízparancsolattal, csak itt sokkal komolyabb következményekkel kell szembenéznie a szabályszegőknek.
Hallottam egyszer egy férfiről, aki azt találta ki, hogy egy állatkertben bemászik az oroszlánok ketrecébe. Azt mondta, hogy ha van Isten, akkor kimenti őt onnan. Ez egy nagyon buta dolog volt a részéről, tulajdonképpen a saját halálába menetelt. Ez Istennek a kísértése volt, ráadásul nagyon komolyan. Meg is lett a következménye. Meg vagyok győződve róla, hogy ennek az embernek a keze ügyébe akadt a Tízparancsolatnak ennek a szakasza. Isten nem akarja, hogy bajunk essen, de ha úgy vagyunk vele, hogy csakazértsem érdekel minket, hogy mit javasol, akkor magunknak köszönhetjük, amit kapunk.
Mint a kisgyerek. Kicsikoromban számtalanszor hallottam Édesapámtól, vagy Édesanyámtól, hogy "Magadnak köszönheted kisfiam.". Nem tudom, hogy akkor megértettem-e ennek a jelentőségét, de most már értem.
Egyszer majdnem beleestem egy Istenkísértésbe. Éjszaka mentem hazafelé, és a szokott utamon van egy kanyar, ami beláthatatlan. Most már biztos vagyok benne, hogy Isten figyelmeztetett aznap éjszaka, hogy ezúttal másik úton kéne menni. Bevallom, nem fogadtam meg a tanácsát, és továbbmentem. Ahogy befordultam, 8-10 kutyát láttam, amik elkezdtek elég véresen verekedni egymással. Kutyakedvelők tudják, hogy ilyenkor nem szabad a közelükbe menni, mert minket is megtámadhatnak. Másodpercekig álltam földbe gyökerezett lábakkal, és nem tudtam, mi legyen. Azonnal jött egy "jótanács": "Menj csak el mellettük, Isten embere vagy, meg fog védeni a kutyáktól." Már majdnem elindultam, amikor hála Istennek beugrott, hogy ezt egészen biztosan nem az Úr mondta nekem. Végül egy másik, hosszabb útvonalon jutottam haza, de legalább semmi bajom nem történt.
Isten figyelmeztet. A saját érdekünkben alkotott törvényeket, nem azért, mert egy diktatórikus hajlamokkal rendelkező, hataloméhes despota. Nem abban leli örömét, hogy fogcsikorgatva betartjuk a szabályokat, mert kötelező. Hanem örül, hogy hallgatunk Rá, mert így távol tartjuk magunktól a bajokat. Isten sokszor ad figyelmeztető jeleket, mielőtt a tragédia megtörténik. Ha ezt az emberek figyelmen kívül hagyják, az az illetékes emberek hibája, nem Istené. Ratzenberger és Senna halála előtt is volt horrorisztikus baleset a Forma-1-ben, és hiszem, hogy azok jelek voltak. Úgy beszéltek azokról az esetekről, hogy csodával határos módon túlélte a versenyző, sőt, újra autóba ülhet. Persze azelőtt is voltak halálos balesetek a Forma-1-ben, de ha megnézzük az akkori biztonsági előírásokat, akkor azt mondhatjuk, hogy kemény kijelentés, de nem csoda, hogy ez történt.
Nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy a Tízparancsolat nem egy régi kultúra alaptörvénye, nem olyasvalami, amit be kell magolni, mert az alapműveltség része, felelni belőle, aztán elfelejteni. A saját érdekünkben véste őket Isten a kőtáblákba, ahonnan papírra kerültek, majd remélhetőleg egyre több ember szívébe. Szomorú, hogy az ember nem hiszi el, hogy ha nem vesz figyelembe mindent, akkor baj történik. Hajlamos elbízni magát, mondván, hogy eddig sem történt baj, ezután sem fog. Érdekes, hogy amikor valaki ilyet mond, majdnem minden esetben történik vele valami a kijelentése után. Érdemes elgondolkodni, hogy hol van az a határ, amit átlépve már kísértjük Istent, figyelmen kívül hagytuk szavait. Ha így gondolkodtak volna az illetékes emberek, akkor ezek a tragédiák nem történtek volna meg, sok-sok versenyző és néző még ma is élne.
