Életünk tele van problémákkal. Kicsi és nagy gondok egyaránt megkörnyékeznek bennünket. Sok olyan ember van, és beismerem, köztük vagyok én is, akik problémamentes életet szeretnének. És vannak emberek, akik azt hiszik, hogy ha Istent követik, akkor ilyenné is válik az életük. Ez viszont sajnos tévedés, a keresztény élet sem habostorta. Amíg itt vagyunk a Földön, addig szembesülni fogunk problémákkal. Ezeket a problémákat pedig Isten másképpen használja fel egy nem hívő, és egy hívő ember esetében. Előbbi esetben ezeken a problémákon keresztül szeretné elérni, hogy az ember szeme felnyíljon, és Hozzá forduljon segítségért. Egy korábbi bejegyzésben már kifejtettem, hogy Isten nem dönt senki helyett sem. Ő már tett egy lépést felénk, és azt szeretné elérni, hogy ezt a lehető legtöbb ember észrevegye.
Hívő embereknél pedig az adott ember hitére kíváncsi. Sőt, ezeken a problémákon keresztül Isten a hitünket növeli is. Időnként beleenged a gondokba minket, meggyőződik a hitünk mértékéről, a Hozzá való viszonyulásunkról a rossz időszak alatt, aztán természetesen ki is hoz belőle. Onnantól kezdve pedig nagyobb hitünk lesz, és így tudunk bátorítani másokat is. Hogy ez kissé rossz fényben tünteti fel Istent? Elsőre lehet, hogy így látszik. De kicsit gondoljuk végig. Istennek megvan a hatalma arra, hogy ha kérjük, akkor egyszerűen csak felcsúsztassa a hitünk szintjét, miközben olvasunk, alszunk, vagy egyszerűen elvagyunk. De ha ez így lenne, elszürkülne az egész. Nem tudnánk kellőképpen átélni az Ő jóságát, jelenlétét az életünkben.
Elmesélek egy személyes élményt. Volt egy kutyánk, aki lassan 3 évvel ezelőtt egyszer csak teljesen lebénult. Képtelen volt felállni, csak feküdt a teraszon, vagy a pincében, ahova vittük az időjárástól függően. Édesanyám már lelkileg arra készült, hogy le fogjuk altatni, mert ez így nem élet a kutyának. Sőt, már szólt előre, hogy szeretné felboncoltatni, hogy megtudjuk, megmérgezték-e. Én viszont másképp álltam hozzá, meg voltam győződve, hogy a kutya meg fog gyógyulni, és ezt hangoztattam is itthon. Sokat imádkoztam érte egyedül, vagy egy barátommal közösen a gyülekezetben, és mindannyiszor kimondtam, hogy a kutya lábra fog állni, és ugyanúgy fog játszadozni és ugrándozni, mint azelőtt. Egy idő után már sikerült ezt teljesen elhinnem, és teljes hitemből kimondani. Vagy ennek hatására, vagy nem, de Szüleim elvetették annak gondolatát, hogy lealtattassuk a kutyust. Keresztanyám készített neki egy speciális segédeszközt (nem tudtam más nevet kitalálni rá), amit a kutya hasa alá tettünk, és két oldalról valaki tartani tudta. Ennek a segítségével lábra állítottuk, és elkezdtük minden nap sétáltatni az udvaron. És egy idő után egyre többet sétáltattuk, majd ment már a segédeszköz nélkül is. Sokáig volt lebénulva, ezért az izmai kissé elgyengültek, de szépen visszaerősödött. Meggyógyult, és lábra állt a kutya, pont úgy, ahogy hitből mondogattam, ugyanúgy játszadozott, mintha mi sem történt volna.
Valaki, aki hisz Istenben, és valami problémával szembesül, hajlamos elgondolkodni azon, hogy van-e Isten egyáltalán, vagy felháborodik, hogy miért engedi meg. Pont ezért! Hogy kihozzon belőle, és növelje az adott ember hitét. Én is mondhattam volna, amikor lebénult a kutyánk, hogy nincs is Isten. Hála Neki ez a reakció nálam elképzelhetetlen már egy jóideje. Most is gondban vagyunk, elég komoly helyzet adódott, viszont ugyanazt a taktikát alkalmazom, amit a kutyus esetében. Imádkozom, és meg vagyok győződve róla, hogy Isten KI FOG HOZNI belőle. Nem gyönyörködik Ő abban, hogy szenvedünk, és rettegünk, hogy jaj, mi lesz velünk. Segíteni akar, és ha kérjük, bízunk Benne, akkor segíteni is fog. Ebben teljesen biztos vagyok.
Isten egyébként problémamentes életet is tervezett nekünk, de az nem itt és most fog megvalósulni. Ez majd az eljövendő, új világ jellemzője lesz. :-)
