Nagyon sokszor kapok olyan kérdéseket, hogy ekkor és akkor hol volt Isten, ekkor és akkor miért nem lépett közbe, ezt és azt miért engedte meg. Ez egy olyan kérdés, amit az emberek nagyon szeretnek feltenni a keresztényeknek. Kaptam már erről egy kör-emailt, meg hoztam haza kis szórólapot is, ami igen jó választ ad arra a kérdésre, hogy "Miért Istent vádoljuk?". Nem fogom ide szó szerint bemásolni az ott leírtakat, mert azt már más megírta, én pedig nem fogok idegen tollakkal ékeskedni. :-) Megpróbálom a saját szavaimmal, a saját gondolataimat leírni ezügyben. Már csak azért is, mert sokan közületek biztosan nem találkozott sem ezzel az e-maillel, sem pedig a szórólappal, de ez hátha olyan kérdés, amire sok ember kíváncsi.
Sajnos az utóbbi idők egyik legnagyobb katasztrófája jut eszembe, mint kiindulópont. A Japánt megrázó földrengés az egész világot megdöbbentette, és sok ember kiálthatott fel ennek kapcsán, hogy nincs Isten, vagy hogy ha van is, akkor gonosz, mert ezt megengedte. Vagy a szokásos "hol volt Isten aznap? Szabadságon?". Kérdésre kérdéssel nem illik válaszolni, de ezesetben kénytelen vagyok megtenni. Hol voltak azok az istenek, akiket a japánok imádnak, tisztelnek? Erre a következő logikus válasz az lehet, hogy akkor nincsenek istenek, és az az egy Isten sem létezik, akiben mi, keresztények hiszünk. De érdemes egy picit tovább gondolkodni. Képzeld el, hogy eljut a füledbe egy összejövetel híre, ami mondjuk másnap este lesz. Jók a programok, jó a zene, szeretnél egy kicsit kikapcsolódni, és szíved szerint el is mennél oda. De aztán megtudod, hogy azok az emberek, akik ott vannak, nem kedvelnek Téged, nem kíváncsiak Rád. Ezek után elmennél oda, vagy keresnél olyan bulit, ahol a résztvevők szeretnek, és azt akarják, hogy velük legyél? És akkor most nézzük meg ezt Isten szemszögéből is, ehhez pedig a legelejére kell visszamennünk. Amikor Isten megteremtette az embert, szabad akaratot adott neki. Például hagyta, hogy az állatoknak az legyen a nevük, amiket az ember ad nekik, nem szólt bele. Mindezt azért tette, mert szeretetből teremtette Isten a világot, nem pedig azért, mert unatkozott, és pici játékfigurákat akart magának, amikkel kedvére szórakozhat. Azt hiszem az csöppet kényelmetlen lenne nekünk. :-D Igaz, hogy Isten megfogalmazta a Tízparancsolatot, és különféle parancsokat adott nekünk az életünkre vonatkozóan. Erre már a bűnbeesés miatt volt kénytelen. Amíg még minden rendben volt, addig egyetlen egy parancsot kellett volna betartania az első emberpárnak. Ez pedig sajnos nem sikerült. Mivel Isten az embert a Földön való uralkodásra teremtette (persze nem olyan értelemben, ahogyan azt ma gondolja az emberiség nagy része), ezért az ember bukása egyfajta láncreakciót indított el. Az emberrel együtt elbukott az állatok egy része is, és a világ elkezdett romlani. Ma már az úgynevezett utolsó időkben élünk, ennek a jelei az egyre sűrűsödő természeti csapások, és az a sok szörnyűség, ami a világ politikájában történik. Sok helyen az emberek elfordultak Istentől, nem érdekli őket, hogy létezik-e vagy sem. Ha baj van, hajlamosak felkiáltani, hogy jaj Istenem segíts meg. Amikor elmúlik a vész, akkor viszont eszükbe sem jut Isten. Senkit sem akartam megbántani mindezzel, ez szimpla megfigyelés.
És itt tulajdonképpen vissza is kanyarodtunk ahhoz a ponthoz, hogy feltegyük a kérdést: miért akarna Isten beleavatkozni olyan helyen bármibe is, ahol nem kíváncsiak Rá? Vagy akár azt is mondhatjuk, hogy ki van tiltva onnan. Isten nem egy zsarnok, sokkal inkább egy úriemberhez lehetne hasonlítani. Ha Te azt mondod neki, hogy "Istenem, nekem nincs szükségem rád. Azt akarom, hogy maradj ki az életemből.", akkor Isten ezt teszi majd. Szomorú lesz emiatt, ezt természetes, és amikor bajba kerülsz, segíteni akar, mert szeret Téged, de nem segít, mert Te mondtad Neki azt, hogy nincs Rá szükséged. Akár kimondtad ezt szavakkal, akár csak a viselkedéseddel utaltál rá. Egy idő után aztán megpróbál közeledni Hozzád, legtöbbször az Őt követő embereken keresztül. Hogy ez erőszak lenne? Nem. Isten emberei nem erőszakkal térítenek embereket. Nekik csak az a dolguk, beleértve engem is, hogy elmondják Isten mit cselekedett velük, tanúskodjanak Mellette. Aztán ha ezek után sem érdekel Téged, hát nem érdekel. Ha pedig mégis, akkor úgyis kérdezel. És itt jön megint a szabad akarat kérdése. Isten nem erőltet semmit. :-)
Isten maga a színtiszta szeretet, a szeretet pedig elfogadja azt, amit el kell fogadni. Ugyanígy Isten is elfogadja, ha nem vagy Rá kíváncsi, de végérvényesen nem akar belenyugodni. Személyes kapcsolatot akar Veled kialakítani, azt akarja, hogy a földi életed ne legyen tele stresszel, rettegéssel, utána pedig szeretné, ha Te is csatlakoznál Hozzá, és már igencsak népes csapatához először a Mennyben, aztán pedig majd abban az új világban, amit a mostani helyére fog alkotni. Egy olyan világban, amire minden ember vágyik, és azt hinnénk, hogy olyan világ csak a mesében létezik. És lesz ilyen világ, konkrét ígéretet kaptunk erre. Nehéz elhinni? Tudom. Ha az ember nagyon vágyik valamire, és hosszú idő után megkapja, általában az az első reakciója, hogy "ezt nem hiszem el". Nekünk is ígéretünk van erre az új világra, de hogy elfogadjuk-e vagy sem, az már csak rajtunk múlik. Lehet, hogy kicsit eltértem a címtől, vagy több kitérőt is tettem, de ezek a gondolatok mind jöttek és jöttek. Úgy éreztem jó, ha leírom. Bízom benne, hogy sikerült választ adni a kérdésre. :-)
